Virágos erkély ahol nevettél, ahonnan kis kezeddel nekem integettél,
egy csókot dobtam, mikor indultam, és a bajtársakkal együtt így daloltam.
Lehetsz ma távol, a szép hazától, lehetsz a földön, lehetsz égen, lehetsz bárhol,
míg szíved dobban, ott állsz a sorban, és csak társaidra számíthatsz a bajban.
Harcok zajába', gondolj a lányra, gondolj a lányra aki párját hazavárja,
és mint a fecske, egy nyári este, beszállsz az ablakán szívét keresve.